(8) honkyoku


a japán hon szó jelentése eredet, eredeti,
így valaminek a gyökere ez, őstalaja:
anyaméh, amely melengeti

az eljövőt. másrészt, a kyoku alkotásra,
zenedarabra utal, amit valaki talán
megírt ugyan, mégis másra

úgy hagyott, hogy az számítson egyedül,
mi szól, hiszen az, ki szólaltat,
vele – bár névtelenül –

úgyis eggyé válik, ahogy ő is vele. hát íme,
most egy ilyen művet tanulunk meg.
ennek fudaiji chōshi a címe,

s van szerzetes, ki ezt játssza egész életében,
ötvenszer egy napon, s mást nem is,
az üresség szellemében.

Chōshi

a cím jelentése sokrétű: hangolásra, vagy
inkább hangolódásra utal, hiszen
bár valahogy mindig vagy,

úgy vagy-e mint igaz valód? rá kell hangolódnod,
s e darab megmutatja, kész vagy-e
erre épp, vagy a dolgod

folytatni és ismételni, egyszer vagy kétszer még,
ötvenszer, reggel, szerdán, jövőre, addig
míg az idő a most-ban el nem vész...


először csak hallgasd! következőre már
húzz függőleges vonalakat, annyit,
amennyi lélegzet a dallamra jár,

majd tanuld meg, s ha kell, igen, magold!
tudd, kívülről betéve, hogy belülről
kitéve ne legyen vele gond.

s számold csak meg a lélegzeteket, pontosan
tizennyolcnak kell lennie, így rajzolj
egy ábrát, s óvatosan

kezdd tagolni: figyelj elsőként az ismétlésekre
(mikor ugyanaz többször hangzik el)
a variációkra (ezeket elsőre

nehéz felismerni: csak kis különbség
van két oszlopnyi hang között)
s ezzel sincs vége még.

mérd le, mennyit szól, s mennyi rés illik két
frázis közé (mert egy-egy mondattá
nyílik egy lélegzetnyi hang szét)

és így tovább, foglalkozz vele sokat, akár
fülessel sétálgass, s közben füleld
(az időért, hidd el, nem kár),

magadban, otthon, bárhol, próbáld dúdolgatni,
szóljon belül, s így engedd szépen, lassan
ritmusát a lélegzetedre visszahatni.

s engedd át magad neki, mint aki szerelmes.
olykor kérhetsz is ám tőle, de légy vele
nagyon-nagyon türelmes,

s mert ez a feladat borzalmasan nehéz,
magaddal is. szánj egy hónapot erre,
mert aki rád a jövőből visszanéz

a chōshi-t magában már kívülről fújja, s igaz,
tán nem ismersz magadra benne most,
tudd, hogy te magad vagy az.

*

később, ha meglesz a hangszered, de még
csak az alaphangot fújod, e zenét
majd arra is ráillesztheted. vég

nélkül fújsz majd, de időnként már tagolhatod
e szerkezettel: a fejedben persze. mert
a fúvást tartsd, míg tarthatod,

de belül már szólhat a chōsi. s a következő
majd a darab maga lesz, a hangzó zen:
gyönyörű, hajnali, végtelen mező.