(11b) tartás


most, hogy a chōshit már kívülről jól tudod,
elkezdheted másként is alakítgatni vele,
nyilvánvaló, hogy mit: a tudatod.

ehhez a honkyokut kapcsold össze a testeddel,
úgy, ahogy a belső úton a könyv ajánlja itt,
no meg begyakorolt lélegzeteddel.

a tizennyolc hangsor alantról indul, emelkedik,
fentről alábbszáll, ismét felfelé halad,
s végül a legmélybe ereszkedik.

a testeden e dallam a hasból a szívbe lép,
majd a gégébe, s a fejre kapaszkodik,
vissza a szívbe, s felfelé még,

utána a has alá és mélyre, de csak-csak újra
visszaemelkedik a hasba, hogy végül
rámutasson a legmélyebb kútra.

tartsd tehát meg a chōshi üres szerkezetét,
de dúdold bele mély hasból támasztva
az U-t, O-t, A-t, I-t és É-t.

                                             17: O    15: OU   12: IÉ    7: I     4: A     1: O
                                             18: U     16: U     13: ÉA   8: I     5: AÉ   2. AÉ
                                                                        14: O     9: É    6: É      3. É
                                                                                    10: ÉA
                                                                                    11: É       

s közben szépen figyeld a testrezonanciát,
a hangszer is majd így rezgeti végig
a tested s teremt harmóniát.

mindehhez, ha tudsz, ülj végig seizában,
vagyis mindkét sarkadon, egyenes
derékkal, ahogy a teaházban

a gésák. ez persze nem oly alapvetően
fontos, de érdemes gyakorolni.
s mivel ez nem ülő zen,

megtisztelhetjük a hagyományos tartással,
amely a térdelés. s ahogy vagyunk
mindenféle más szokással,

a seizához is sok-sok idő kell. így adj
erre is magadnak vagy két hónapot,
s csak türelmesen fáradj

vele, nehogy elsikkadjon közben a lényeg,
a teljesen laza váll, kar és kéz, mellyel
eggyé kell váljon lényed.

mert minden görcs és erőfeszítés nélkül
kell majd búgnia a bambusznak,
így ha körmöd kékül,

ha szorítod a hangszert, se ő, se te,
egybecsengeni nem fog. ám ha
fáj a lábad, suta-sete

lesz a tartás, ezért pihenj jó sokat,
vagy ülve, állva, séta közben
dúdold csak a sorokat.

ha pedig megy, próbáld meg bátran énekelni
a dallamot, olyan mélyen, magasan,
hol tudod: életre kelni

magadban így engedd most a honkyokut.
s még egyszer: a változás lassú lesz,
ne is várj egy gyors, akut

alakulást, mivel tulajdon elménk baja idült,
s e furcsa gyógyszer akkor hat igazán
ha a lelkesedés ugyan kihűlt,

de a gyakorlást abba akkor sem hagyod,
hanem miként a lélegzést sem felejted
el, úgy ezt is kitartón folytatod.