(16a) magvetés



„Ikenobō Senkō egy alkalommal vendégségben lévén, vendéglátója kérésére ikebanát készített.
De nem volt megfelelő viráganyag a háznál, így a házigazda egyetlen
moha fedte gallyat adott át a művésznek
és egy vázát.

Ikenobō a különös szépségű mohos gallyat minden változtatás nélkül a vázába helyezte,
majd kimonójába nyúlt, s egy tiszta papírba burkolt
repkényjuhar ágat vett ki kebléből,

s mint valami féltett, különleges kincset illesztette azt is a vázába, pompás, szép ikebanát
varázsolva a két növény és a váza együtteséből a házigazda és a
vendégek nagy gyönyörűségére, majd

hangtalanul távozott.

Később, visszaemlékezve erre az alkalomra, elmondta barátainak, hogy azt a repkényjuhar ágat
harminc éven keresztül hordta magával, tűnődve annak egyetlen,
igazi felhasználási lehetőségén, s éppen az a

pillanat teremtette meg a várva várt alkalmat, amikor a művész
a rőzsekötegből kiemelt,
mohos gallyat
meglátta.”

(Ivaki Toshikō: Ikebana. Budapest, Natura, 1978: 35)