(19) átlépés



emlékszel még a harangra és emlékszel
a kusabi-ra is. gyakorlatot szereztél
s tán észrevetted, ha törekszel

arra, hogy a hang minél szebben simuljon bele
a csendbe, a marker jól jelez: megbillen
finoman a hang. ővele

bánni e halkulásban csak rekeszből lehet,
ám úgy is iszonyú nehéz. és nem is
ez az út. mert mehet

a gyakorlás a végtelenségig, ha egy ponton
a hangot el nem engeded, soha nem
haladhatsz által a hídon.

ha valahol, hát a mikrorezdülések terében
érezheted meg, ahogy finoman átveszik
tőled a vezetést. a sötét: ében,

nem látszik semmise, de egy kéz megragad
és úgy visz tovább végre, s tudd, e kéz
a tiéd. mert te vagy az, magad,

de alantról jőve a sötétben ezzel még magadat
is megleped (egy kávéházi szegleten?),
s hirtelen ébreszted is agyadat,

amivel vége. sajnos ezzel elsőre elriasztottad,
mint a vadat. hát kezdheted újra, de így
van rendjén, mert megtudtad,

hogy lehetséges az átlépés, hát türelem, türelem,
gyakorold tovább kitartón a kusabi-t,
ne csüggedj. hisz még velem

is játszik a mai napig. de épp erre való a chōshi,
mindennapi alkalom kitapogatni, a szarvas
ma épp hajlandó-e fiúvá válni.

mert csak a csend felől kúszhat be életedbe –
mondjuk most csak így itt – „az”. s ez
nem újdonság még itt se:

a virrasztás nyugalma nem pihenés, hanem
a lelkiismeret hangjának tere, mikor
belül más is szólhat végre, igen.

s tudd, ha átléped a határt, helyet cseréltek.
ő élheti az életed, hogy cselekedjen.
te megkapod az örök jelent.

Ichi on jō butsu  (Buddhává válni egyetlen hangban)

csak egy időre még, míg maradsz a fúvásban.
ez lesz a kezdet: ichi on jō butsu, vagyis,
Buddhává válni egyetlen hangban.

*

ám ahogy egyre korábban átadod az irányítást,
úgy lassan bekúszik a csend felől a self
és valósággá tesz minden mást,

nemcsak zenét, hanem életet és hétköznapot.
s tudd, így eldőlt: nem hagyja abba többé,
ki ebből kóstolót kapott.