(22) rítus



európaiak vagyunk, ezért az, ami a japánoknak
természetes, nekünk mesterkélt: a gyakorlás
előtti idő is szerves része a gyakorlásnak,

s éppígy az erőfeszítést követő szakasz sem más,
hanem nagyon is ide tartozik. a bevezető és a
lezáró szertartásról van szó. igen sommás

ítélet lenne ezt, mint járulékos függeléket félretolni,
ám zsigerből nyilván mindenki ezt teszi, mikor
elsőként a rítussal találkozik. hisz behatolni

egy területre épp a gyakorlással lehet, gondoljuk,
a hajcihőre azelőtt és azután semmi szükség.
ám ne feledd, a suizenben az első a lyuk,

az anyagot ezután kerítjük köré, ezért semmi sem
úgy megy, ahogy jó európaiakként szeretnénk.
ám mégsem a rítussal kezdtünk neki. nem

azért azonban, hogy ettől az elemtől eltekintsünk,
hanem, hogy akkor kerüljön elő, amikor már
megvan az élmény, a velő, bent mibennünk,

mely felől nemcsak a szertartás amúgy racionális
értelme, hanem igaz szépsége is megvilágolhat.



Suizen


nos, a shakuhachi vadló; rúg, sőt kapál is,

s persze harap, észrevehetted: szörnyű megszelídíteni.
elsőként tehát koncentrálnunk kell. ehhez le kell
tenni az elme aktuális terheit, egy időt eltölteni

csendben, lélegezve. másfelől, a gyakorlás, avagy
az önmagaddal való ily találkozás numinózus
esemény: aki szembejön veled, bár te vagy,

mérhetetlenül több mint te. mondjuk ki, istenélmény,
mikor minden eltűnik körötted, kiadod a levegőt,
s mégsem semmisülsz szerte: egy ölelő lény

karja összetart. átlépés ez, avagy transzcendencia,
amely nem történhet úgy (ez ízléstelen lenne, ha
nem is blaszfémia), ahogy mondja a francia:

marginalement, vagyis, csak mintegy mellékesen.
tehát, meg kell a módját adni, hiszen ajándékot
kapsz. hunyd csak be a szemed, hadd essen

az öledbe! nyílj meg, légy üres, s minden megadatik!
s ennek tudatos elfogadása az alázat. nem azért
hajolsz meg előtte, hogy megkapjad azt, amit

itt kaphatsz, s nem is azért utána, mert megtörtént jól,
hisz előtt-ből és után-ból lépsz ki épp a rítussal!
más bőrbe bújsz, létbe lépsz; ha a hang szól,

az más dimenzió, más hely, más tér, tágabb mint te
lehetnél bármikor is, hisz itt nincs világ a hírhez
(világhír: ez inflálja csak óriásira az ént, he?).

így légy alázatos. nemcsak az a kérdés hát, válik-e
épp emberré a szarvas, hanem az is, hogy csoda
lesz-e s te, a fiú, átlépsz-e szarvassá. szilke

várja-e tiszta vízzel őt? s te tiszta vagy-e mindehhez?
moss kezet, sőt, fogat, elég vízzel. annál is inkább,
mert étkezések után sem szól jól a hang, éhezz

inkább egy keveset, mint hogy eltelve légy, és a többi.
hisz nem akarok mindent megszabni, alakíts ki te
magad egy rendet. magamnak törvényt adni:

ez szabadság (törvény hát, s nem az, mit csak akarok).
ha vonz a hagyomány, nézz utána, mily módokon,
mily rítussal lépnek be a szent időbe a japánok,

de ha ez nem annyira, akkor lehet más is, hadd jöjjön,
nem nézőnek csinálod, mit teszel, hanem magadat
készíted fel, hogy ne csak te, ő is értse, ami jön.

*

de hogy a chōshi is haladjon, új hang jön, az otsuban.
nem más ez, a B dallamában megszólaló u (ez épp
a normál asz-nak felel meg). e hangot jó sokan

úgy játsszák, hogy csak feléig engedik fel a chi-t adó
bal gyűrűst, fél lyukat hagyva. mások azonban nem
így, hanem villával képzik, mert a fent maradó

ujjakat alant, a jobb kézen, a hangszerre visszateszik,
a két lukat lefogva. vagyis, az u-hoz csak egy rés
van nyitva, a chi, s minden egyéb zárva (akik

vizuálisak, nézzék meg ezt itt). ám még nincs vége.
a B dallam alább leszállva zárul re-re. nem le-
lépünk azonban. egyfajta hajlítás-féleség e

technika, mit most tanulsz, glissando, félhangnyi,
amelyet bólintással érhetsz el. húzd be fújás
közben az állad! e kis mozdulattal annyi

a mélyülés épp, mint asz-ról g-re csúszni. meri
a neve japánul (volt már róla szó itt). a hang,
mely így leszállítva szól, u meri. aki ismeri

a szolfézst, tudja, hogy mit jelent, hogy enharmonikus.
fizikailag ugyanaz a hang, más zenei kontextusban.
a b-t és az aisz-t említi majd minden a muzsikus

példának elsőként, másodjára az esz-t és a disz-t
jól temperált körülményekkel számolva. s épp
ilyen nálunk az i és ro kan is. hallhatsz díszt

is a B-ben, de egyelőre még ezt is hagyjuk, miként
Bv alakját is. mert még kell, a kan fekvésben
szóló B. e hang szintén asz, de nem u-ként

írjuk, hanem (kan) chi meri-ként és félig a chi-ről
felengedett ujj szólaltatja meg. így a B dallam itt is
lehajló, végpontját bólintással érjük el, ha dől

a homlok előre. jó nehéz ez, kan chi dai meri, amely
enharmonikus a re-vel. próbálkozz kitartón vele.
és mára ennyi a kurzus, mert már túl tele a fej

a sok új hanggal, hát elég. tudod az A-t, a B-t, hát
ezeket játszd, a többit meg képzeld, dúdold be,
mindegy (hosszú volt ez, így gyors itt a viszlát!)