(23a) célirány


"Jazz muzsikusok gyakran keresgélnek új gondolati irányokban vagy hívnak segítségül új filozófiákat annak érdekében, hogy improvizációs képességeiket fejlesszék. Egyesek az észak- és dél-indiai raga rendszereket tanulmányozzák, mások a szufi filozófiából merítenek ihletet, megint mások korai taosita szövegeket olvasnak, hogy személyes és zenei tudatosságuk kiterjesztéséhez praktikus ideákat nyerjenek. Kevéssé ismert azonban a suizen azon régi praxisa, amelyet a zen buddhizmus egy archaikus ága alakított ki, s amelynek egyik-másik formáját professzionális shakuhachi játékosok keltik életre manapság világszerte. [A suizen alapeszméje, hogy] ha hangszereden fegyelmezetten, teljes mentális és fizikai odaadással, ám mégis ellazulva gyakorolsz, végső soron ugyanazt a tudatállapotot érheted el, mint amelyet Buddha elért. A magam részéről természetesen nem garantálhatom, hogy Buddhává válsz, ha ezt gyakorlod, ám a suizen elveinek beépítése szaxofon gyakorlásod rendjébe hasznodra válhat, mivel segít az összpontosításban, a mentális akadályok eltávolításában, s így zenei céljaid elérésében [kiemelés tőlem - zentély]. Csaknem tíz évvel azután, hogy e praxist egy shinto paptól elsajátítottam (aki hozzásegített, hogy gagaku előadásom jóval líraibb legyen), még mindig rendszeresen gyakorlom s meggyőződésem, hogy általa egy olyan sokkal szofisztikáltabb szintre értem el, ami enélkül nem ment volna. [...]"

(Daniel Schnee: „A Beginner’s Guide to Suizen” In: Canadian Musician, 28/3, 2006, 29. o.)