(26) kompasszió




volt már szó erről (de milyen jó régen, emlékszel?),
és akkor is hangsúlyoztuk, hogy nem érzés ez,
de nem is egy gondolat, aminek talán hiszel,

hogy majd cselekedj. a kompasszió olyan észlelés,
melyben nem te észlelsz, hanem csak ő, bár igaz,
a te szemeddel látva teszi. sokaknak hideglelés

ez a gondolat, mivel azonossá azzal váltak, aki átéli
a világot, míg a kompasszió minden élményszerűt
nélkülöz. érdemes azonban e ponton felidézni,

milyen is, mikor a buszon egyszer csak valakire
rápillantasz, aki téged már régóta néz. furcsa
esemény ez, hiszen te egész addig semmire

se figyeltél fel, amíg előbb a tested nem tett valamit.
ki odanézett, s tekinteted tévedhetetlenül az őt
figyelő tekintetbe fúrta nem valaki más volt, kit

te nem ismersz, igaz? ő is te vagy, csak másként.
a tested is te vagy, csak éppen úgy másként. s
ez a lényeg: önvalód, magad, nemcsak az ént

foglalja magában, ki átél, ha éber, ám nincsen sehol,
míg alszol, hanem mérhetetlenül többet s ezért kell,
hogy a tett számítson, ne az élmény. lám, habozol,

de gondold meg, mi a tét: a megvilágosodás a tettért,
nem pedig az élményért való. s így mit választanál?
átéled, hogy minden tetted jó, de becsúszik azért

jócskán hiba, bár ezekről nem tudsz vagy valóban
minden tetted jó, csak épp nem éled át ezt. hát
ez az! nincs középút! ne higgy a csalóban,

ki magának követel, s kinek hírhedett neve épp: ego,
mert mindent elvisz, ha csak kisujjad nyújtod neki.
énedet az átélés érdekli, ám a fő a tett! let’s go!

engedd megtörténni a cselekedetet! vigyázz azonban:
úgy könnyű átmenni az úton, hogy utólag eszmélsz,
hisz figyelt s biztonsággal átvitt ő, de suttyomban

te azért átéltél valamit, csak mást, nem a jövő-menő
autókat, hanem min épp rágódtál, s amire élmény-
tekinteted tapadt. mit kaptál tőle így: kis kimenő.

nem úgy kell szólnia a megtanult darabnak, hogy azalatt
máson jár eszed, mert úgy akár hibátlanul is lejátszod,
elhiszem. úgy törj át, hogy látod is meg nem is a falat!

s mivel közvetlenül nem tudod kiüríteni elméd, nem is kell.
fújj, s csak a hangokra figyelj, amelyek közül az épp
megszólaló csak egy. ébredjen ő, ne te ébredj fel!



*



az együttérzés bódhiszattváját kanzeonnak hívják
a japánok. nem isten azonban ő, hanem éppen a
benned is lakozó önvaló, aki „a világ sikolyát

meghallja” – ugyanis épp ezt jelenti szó szerint neve.
ez a kompasszió: meghallani a szenvedés hangját,
hogy a tett csökkenthesse azt. hiába tehát heve

(élménye!) a szeretet tüzének, akinek nincs arra füle,
hogy meghallja, hol avatkozhat be értően a kínnak
nagy folyamába, nem tudhatja, tette nem szül-e

még több bajt. nem az átélésed számít, értsd meg jól,
hanem egyedül a spontán jócselekedet. az, mit nem
érzelemből teszel épp, de nem is megfontolásból,

hanem mit kanzeon tesz általad. emlékezz! – minden
tettedért felelős maradsz ettől, hisz az ő tekintetét
azok a szabályok vezetik, melyeket keményen

elsajátítottál, de amelyeket nélküle használni nem tudsz.
mit azonban tehetsz: a gyakorlás felajánlása, hisz 
a gyakorlásoddal éppen kanzeonhoz jutsz.

ne magadtól, önvalódtól játssz! s ha idáig jöttél kezdettől
fogva, már észre kellett venned: valami változott, mind
a gyakorlásban, mind az életben. aprócska jelekről

beszélek: elterveztél valamit, aztán hirtelen mégis mást tettél,
ám az utólagos lelkifurdalásnak még csak nyoma se volt. 
dolog tán semmi sem változott, s mégis más lettél.



Kanzeon



de hogy a waza is épüljön, íme az új elem, neve: atari.
azt jelenti a szó: ütés, mint a játékokban a támadás,
s ezen elem a shaku-játékban szerfelett gyakori.

s ahogyan a szél támad, úgy az atari a hang kezdetére
utal, miként a mi mondásunk: illő hangot ütött meg.
racionális oka az, hogy csak a shaku peremére

fújsz, úgy kell hanggá rezgetned a csőben lévő sok-sok
levegőt, s ez biz’ nehéz. könnyebb viszont, ha a cső
rövidebb, mert éppen ez itt a háttérben rejlő ok.

azt biztos tapasztaltad: az i könnyebben megszólal jóval,
mint a mély ro. ezért egy rövid magasabb előhangot
képzünk a főhang előtt az atarival. más szóval

beindítjuk a levegő rezgését, de azonnal arra a hangra
váltunk, amit nehezebb lett volna megképezni, mert
mélyebb. mint tudod, tsu-re a chōshi első sora.

a tsu előtt azonban, csak egy villanásra, épp mikor a fúvás
indul, nyisd meg a ri ujjad. vagyis a dallam: (...)-tsu-re.
ám legyen azért ebben az előhangban egy jó húzás,

vagyis ne egy auftakt, azaz felütés legyen, s ne is csak erő.
ha túl hangsúlyos és hosszú, elviszi a figyelmet. ki kell hát
tapasztalgatni, éppen mennyi támadás, ütés a nyerő.

próbálgasd, hogy ez melyik hang előtt jó, s így talán akár
alkalmazhatod. gyakorold hát ezzel a mozzanattal is a
darabot, először egyetlen frázist. az időért nem kár,

ezért kezdetben lassan, aztán gyorsítsd csak fel az ütést.
s ezt vedd szó szerint, a bal mutatóval ténylegesen is
üthetsz, mialatt a tsuhoz zárva tartod, mi kell rést.

üsd meg hát bátran a ri hanglukat! jól időzíts! támadjon
a szél közben, pontban az előtt egy villanásra, hogy
az ütés célba ér! mindehhez pedig türelmet adjon,

ki ezt adhat. nem vagy már kezdő, tudod, hogy lassan
megy minden. de a világ fényre derül, csak hagyd,
hogy kanzeon alkosson, gyarapítson, hasson.