(27b) maszk



típus és rögtönzés tehát összefügg. mit az általános
ad: a keret, amelyet viszont a rögtönzés tesz
élővé, időivé, egyedivé és egyszerivé. nos,

ez a helyzet a cselekvéssel is. adottak a törvények,
de ezeket az élő tett töltheti be. ám hogyan? jó
kérdés: az egyedihez nincsenek jelzőfények,

mert a törvény általános s az egyedire úgy terül,
hogy ugyan le – de egyben –, el is fedi azt:
az individuális esetté válik. ezért kell fül,

hogy halld, ne csak kövesd, mit a törvény mond.
mi jut eszünkbe persze? naná, az értelmezés,
érthetővé tétel. csakhogy ezzel az a gond,

egyrészt, hogy ismerjük jól a csűrés-csavarást,
mikor ilyen-olyan szempontok szerint jár el a
jogász: magyaráz, s rávenné tán a kaszást

is, hogy a halált valamely szabályozás alapján ne
kézbesítse a szóban forgó, kivételes esetben.
másrészt, talán még a tenger áradásán se

érzékelhető az a parttalanság, amivel az értelmezés
végtelensége jár: a sosincs-vége, a „meg ha azt is
figyelembe vesszük”, s jön, mit a másik vél és

érez, vagy én, korábban, vagy a jövőben, vagy ott,
s ekképpen tovább, míg keblére ölel az infinitum.
nem, nem! épp eszedtől vagy magadra hagyott!

vedd észre, hogy attól kibogozhatatlan annak boga,
mit a törvény érvényesítése benned képez, hogy
egyéni a nézőpontod! a szituáció paradoxona

abban áll, hogy magának a típusnak kell az egyedinek
lennie, s helyetted, ki benne csak az általánost látod,
az egyedi terepén cselekednie. vagyis, kinek?

hát ez az. úgy is megfogalmazható, hogy te, az egyedi,
az improvizációban elmozdulsz s típusként kezdesz
létezni! ne ráncold homlokod! halandó, ki elnyeri

ezt, az istenek létét éli! így kegy ez, mi több, kegyelem.
ha eléred a spontán cselekvést, vagyis törvényesen
improvizálsz az életben, akkor minden cselekedet

(ami konkrét) a típust (az általánost) példázza! ki akar,
törvényt töröl, de ki enged, az azt teszi, mi a törvény,
s így betölti azt. az arctalan maszk nem csak takar,

hanem fel is fed. igen, az igazságot, mely személynek
soha nem birtoka, s a meglepően újszerű mindig
ugyanaz, csak éppenséggel másként. énnek

többé nem lenni, innen nézve vajon valóban lemondás?
nem mondom, hogy döntsd ezt el te (hisz az ego
maga ellen sohasem döntene), jobb egy ugrás:

döntsön a magad, te csak asszisztálj! s hogy hogyan?
ott a fúvós darab, a keret, az a maszkod, vedd fel!
nem fogsz semmivé tűnni, mert úgysem lesz olyan

mit te fújsz, pont mint egy másiké, épp mint két tojás.
egyedi lesz mindegyik, mégis az általános keretben.
te csak hagyd hát, hogy ne a tiéd legyen, nyomás!

és meglátod, biztosan, ahogy erről már sok szó esett,
a ráhagyatkozás: átadás. ha ő vezeti, mi csak szól,
minden egyedi lesz, mivel csak betöltődik a keret.


*

a mai gyakorlati tananyag egy hajlítás, amelyet merivel
képzünk. tanultuk már az intonáló fejbólintást és a
meri komit, a díszítést. ez viszont hídként ível,

köt két hangot, folyamatosan emelkedve. a glissando
feleltethető meg ennek, aminél alulról csúsztatással
érjük el a magasabb hangot. ha már szól a ro,

akkor azzal nincs mit tenni, csak mélyíteni tudjuk. jó
hát, ha azelőtt csináljuk a merit, hogy fújnánk: így
mélyebb hang fog szólni, amely magasítható.

a chōshi-ban ezt a meri-technikát egy helyen alkalmazzuk.
az első frázis visszatérése előtt, egy olyan részben, mit
kadenciának nevezhetünk. hiszen ha az időt húzzuk,

a feszültség nő, ezért ez a frázist igen hosszan kívánatos
játszani. a tizennégyes ez (nézd a szerkezeti ábrát!),
amely a B téma variánsa. tónusa kissé bánatos,

lemondó, főként a glissando miatt. igazi előkészület ez
a reprízre: búcsú a végső előtt. egy távozó integet,
s borzongató, ha a hang éppen csak neszez.

egy u hang ez egyébként, mely re-be hanyatlik vissza,
fel s megint. az u-t némán, meri pozícióból indítjuk,
tehát egy u meri-ből s lassan emeljük. így issza

a fül a hangot, rátapad, mikor ér már fel végre a tetőre
a menet. mikor ott van, lecsúszik, megint erőt vesz,
kapaszkodik, majd végleg alázuhan a test a kőre.

gyakorold hát ezt külön is (ez zenei gyakorlás), mivel
nem egyszerű folyamatosan mélyíteni és magasítani
a hangot. kísérletezz, hogy tudod tartani, mi ível,

mintha a kört próbálnád egyenesekkel megrajzolni.
de ne feledd, ez is menni fog magadtól. s amikor
már így jól szól, jusson eszedbe, nem nagyzolni,

s élvezetként learatni mindezt! csak örülni csendben,
hogy a gyakorlás új kaput nyitott meg ezzel ismét
a meditációban. tudom, nehéz ez, de rendben?