(28a) életet lehelni

 

„[H]asználjuk a saját fejünket – ne modern zenészként, egyáltalán nem, hanem mintegy korabeli zenészként, persze, csak miután megpróbáltunk azonosulni a múlt zenészének gondolkodásmódjával. [...] A régi, jó állapotban lévő hangszereken szerzett tapasztalatom szerint az embernek igen keményen kell dolgoznia. Minden hangszer külön tanulmányozást igényel. Még fontosabbnak tartom, hogy ha régi zenét játszunk, azt a régi módon tegyük. Ne darabokat tanuljunk. A legtöbb emberrel ez a baj: megtanulják a darabokat, és lassanként minden frissességüktől megfosztják őket. Formulákat és hangszerek gondolatokat kell tanulni és különböző szituációkban megszólaltatni, minden lehető szituációban, amivel csak szembekerülünk egy darabban. A kettő persze kéz a kézben halad, hiszen a formulákat befejezett zenei produktumokból sajátítjuk el, de az aránynak megfelelőnek kell lennie.

(Daniel Shapiro: „Beszélgetés Frans Brüggennel” (1975) In: Péteri Judit (szerk.): Régi zene. Tanulmányok, cikkek, interjúk. Budapest, Zeneműkiadó, 1982, 99-100. o.)