(30a) lepel




Griet, a szolgáló értetlenül néz egy készülő festményt a műteremben. Még a fejét is félrehajtja, hátha úgy rájön, miért olyan a kép, amilyen. Gazdája, Vermeer, a festő belép.

VERMEER (a festmény felé int) Azt nézed? (közeledik) Nos?
GRIET Nem stimmelnek a színek.
VERMEER (a képhez lép és rámutat egy fekete felületre) Ez az alaptónus. Mélységet ad a színnek. Ha megszárad, átmegyek rajta kékkel, de finoman, hogy a fekete továbbra is átlátszódjon. (Mivel látja, hogy Griet nem érti, az ablakhoz megy és kinyitja, halk harangszó a távolból). Griet, nézd azt a felhőt! Milyen színű?
GRIET (bizonytalanul) Fehér...
VERMEER (elégedetlenül félrenéz)
GRIET Nem, nem fehér... (hosszú szünet, Vermeer türelmetlen mozdulatot tesz) Sárga...kék...és szürke. A felhők színesek.
VERMEER (elmosolyodik) Nos, akkor már érted.

(Részlet a Lány gyöngy fülbevalóval (2003) című filmből)